2012. február 28., kedd

Angolos puding


Kinéztem az ablakon ma reggel, és esik a hó. Erről nem volt szó. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az elvárással, miszerint december 24-ikéig vénasszonyok nyara, majd egy hétig tartó hóesés, ami szilveszter napján egyrészt eláll, másrészt elolvad, január elsejétől pedig szikrázó napsütés az ideális téli időjárás. Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy még nincsen vége az idei télnek, és folytatom a mélyhűtő kiürítését.
A tavalyi karácsony a húzás jegyében telt - már annyian vagyunk, hogy a mindenki mindenkit ajándékoz csődbe vitte volna a családot, meg aztán a készülődéssel járó feladatokat is érdemes volt szétosztani. Bevállaltam a süteménykészítést, ami egyrészt jó móka volt, másrészt viszont sokat tanultam belőle:
  1. Nincs az a Non Plus Ultra mennyiség, ami el ne fogyna két perc alatt
  2. Ne bízzam másra a kókuszos kocka bevonását, mert az illető (a taktikusan lábujját eltörő, térdig gipszelt öcsém, aki ezzel a húzással kivonta magát a munkálatokból) nem fogja követni az instrukciókat, a kókuszos villát használja a csokimázas lépéshez is, aminek következtében két perc alatt tele lett a máz a reszelékkel, és abba kellett hagyni az egészet.
Így maradt egy nagy tepsi mézes piskóta, amire már nem jutott máz. Szépen felkockáztam a kisült tésztát, három adagban lefagyasztottam, és most eljött az idő, hogy legalább a felét felhasználjam valami másra. Minden nemzet konyhájában akad legalább egy maradék kisült piskóta felhasználására kitalált recept (ilyen a tiramisu az olaszoknál, a Runebergin torttu a finneknél, vagy nálunk a máglyarakás), de úgy döntöttem, ma inkább angolos pudingot készítek.
Az angol puding (pudding) nagyon sok mindent jelenthet, esetünkben tojásos-tejes keverékkel leöntött, szárított gyümölccsel megszórt, újrasütött édességet. Elhatároztam, hogy minden maradékot felhasználok, ami nem osztályidegen: maroknyi mazsolát, gyümölcsöstál alján árválkodó ráncos almát, meg ami még akad.

Légkeveréses 175 fokon 45-50 perc

Hozzávalók:
500 g szikkadt, felkockázott piskótatészta, vagy kenyér, kalács, bármi
10 dkg vaj
5-10 dkg cukor
3 tojás
2 dl tejszín
3 dl tej (ha nincs tejszín, 5 dl tejből is jó)
1-2 alma
5 dkg barna nádcukor (az a nagyon sötét, ragacsos fajta - ne nézz csúnyán, ez is maradék volt)
1-2 marék mazsola
2-3 dkg kandírozott narancshéj (vagy narancs, citrom reszelt héja, ami van)
1 cs vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
1 csipet fahéj, és/vagy gyömbérpor, szerecsendió, szegfűbors, szegfűszeg - ízlés szerint
1 lötyet diólikőr (vagy rum, Bailey's, vagy semmi)

A sütőt melegítsük elő. A sütőtálat (esetemben 24 cm átmérőjű, kerek) kivajazzuk, és beleszórjuk a piskótakockákat. Megszórjuk a mazsolával, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal. Tehetünk hozzá aprított diót, mogyorót, mandulát, amihez csak kedvünk van. Kedvem lett volna, dióm is lett volna, csak már megint elfelejtettem, hogy hova raktam el a diótöréshez használatos kalapácsot.
A vajat felforrósítjuk, hozzáadjuk a barnacukrot, majd folyamatos keverés közben felforraljuk. Hozzáadjuk a felkockázott almát, jól körbepirítjuk (raccsolva: karamellizáljuk), majd kiöntjük egy tányérba, hogy hűljön egy kicsit. Vállalkozó kedvűek ennél a lépésnél adhatják hozzá az alkoholt, és kipróbálhatják a flambírozást is. Még vállalkozóbb kedvűek csak forgassák a nyers almát a nyers barnacukorba, és adják a piskótához. Extrém sportokat kedvelők adják a felkockázott almát a piskótához, és az egészet szórják meg a barnacukorral.
A tojásokat a kristálycukorral alaposan felhabosítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, a tejet, a vaníliát, a diólikőrt és a fűszer(eke)t. Anarchisták keverjék össze a tejet, tejszínt, cukrot és tojást. A keveréket öntsük a piskótára, 45 percre toljuk be a sütőbe. Akkor van kész, amikor a folyadék már nem szivárog fel, ha enyhén megnyomjuk a sütemény tetejét. Vagy alkalmazzunk tűpróbát. Vagy próbáljunk ki extrém sportokat.

2012. február 26., vasárnap

Habos-citromos pite



Néha az első randi nem sikerül jól. Hogy túltegyem magam a lúdlábtortával való első találkozáson, egy régi jó barátomhoz, a habos-citromos pitéhez fordultam némi vígaszért. HCP-vel való viszonyom sem volt ugyan felhőtlen, de mostanra túlvagyunk néhány félszeg randin, és minden alkalmi együttlét kellemesen alakul.

A multifunkciós édes pitealap:

10 dkg vaj
18 dkg liszt
1,5 evőkanál cukor
2-3 evőkanál jeges víz
fél csipet só

Omlós tésztát készítünk, tehát minden hozzávaló legyen jól behűtve. Ha nincsen kedvünk, vagy izomzatunk villával vagy reszelővel elvegyíteni a vajat a liszttel, a vajat vágjuk apró kockákra, 10 percre tegyük mélyhűtőbe, majd a liszttel és cukorral vágjuk bele a robotgépbe, és minimális idő alatt addig vágassuk a géppel, míg nagyobb morzsákká nem áll össze. Öntsük hozzá a vizet, még kétszer moccantsunk rajta, majd a tenyerünk melegének és nedvességének segítségével (gy.k.: ha izzad a tenyered, kevesebb vizet tegyél a tésztához, ez van) tapasszunk egy gombócot. Csomagoljuk folpackba, tegyünk be a hűtőbe egy jó félórára. Fontos, hogy minden lépést gyorsan végezzünk: ha túl sokat mozgattuk a lisztet, morzsalékos lesz a tészta, ha túl sokat melengettünk a kezünkkel, ragadni fog.
Miután sikerült eltötyörögni félórát, lisztezett deszkán nyújtsuk ki, majd simítsuk bele a kedvenc kerek pitesütőnkbe. Ha olyan formád van, aminek nincs vízszintes pereme, ügyelj rá, hogy a függőleges fal megfelelő vastagságú legyen (akár egy picit vastagabb is lehet, mint a forma alján lévő réteg), a biztonság kedvéért egy villa ágaival nyomkorászd körbe a tetejét. A tésztát üresen fogjuk elősütni, és nagyon lelombozó tud lenni, ha a pite oldalfalai visszahajlanak. Raccsolva sütők kerámiagyöngyökkel, jómagam kavicsokkal szórja meg a tésztára hajtott sütőpapírt, majd 175 fokos légkeveréses sütőben 15-20 perc alatt süssük át. Ha a sütés végén sápatag, vedd le a nehezéket, és adj még neki 5 percet csupaszon.
Ha elkészült, hűtsd ki teljesen. Ha még melegen öntöd rá a tölteléket, átnedvesedik a tészta.

Citromkrém:

20 dkg cukor
2 evőkanál liszt
3 evőkanál keményítő
3 dl víz
2 citrom héja és leve (ha facsarót használsz, ne mosd el rögtön, a tálka alján maradt pár csepp pont jó lesz a habhoz)
4 tojás sárgája (a fehérjére később, a habhoz lesz szükség)
fél csipet só
1 vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
3 dkg vaj

A cukrot a keményítővel, a liszttel és a sóval keverjük el, így biztosíthatjuk, hogy a citromlé és víz csomómentesen keveredjen el. Folyamatos keverés közben egy lábasban forrósítsuk fel, majd 1-2 evőkanálnyit öntsünk hozzá a külön tálkában felkevert tojássárgájához (raccsolva főzők kedvéért: temperáljuk). A tojássárgás keveréket folyamatos keverés mellett öntsük vissza a lábasba, majd további folyamatos keverés közben addig sűrítsük, míg meg nem jelenik az első forrásbuborék. Az a mélyről jövő blub-placcs. Húzzuk le a tűzhelyről, mert ennél sűrűbb már úgysem lesz. Keverjük hozzá a vaníliát és a vajat. Borítsunk rá egy darab folpackot úgy, hogy az közvetlenül érje a krémet, így megakadályozhatjuk, hogy hűlés közben kibőrösödjön. Vagy bebőrösödjön. Azt a gusztustalan, gumiszerű réteget, na.
Ezt is hűtsük ki. Kitaláltad, azért szeretem ezt a sütit, mert nem kíván egész embert, az elkészítés közben lehet mosogatni, teregetni, takarítani, bármit.

Hab:

4 tojás fehérje
8 dkg cukor
2-3 csepp citromlé

A szobahőmérsékletű fehérjét kezdd el verni, 3-4 részletben szórd hozzá a cukrot, és úgy nagyjából félkeménységnél a citromlevet. A citromlé egyrészt azért jó, mert a sav stabilizálja a hab szerkezetét, tehát kisebb a veszélye annak, hogy összetöröd, másrészt fényes lesz tőle a hab. Igazából bármilyen savas közeg ezt a hatást váltja ki, de pár csepp citromleved most biztosan van kéznél. A habot addig verd, amíg már nem mozdul. Kicsit, mint egy kocsmai verekedésnél.

Melegítsd elő a sütőt 175 fokra légkeverésen. A kihűlt tésztában egyengesd el a citromkrémet, a tetejére a felvert habot aprólékosan, habzsákból, csillagozva is tehetnéd, de én ennél a lépésnél már egyrészt nem vágyom újabb mosogatnivalóra, másrészt félek, hogy összetörik a hab, így általában csak rápúpozom a krém tetejére, és egy késpengével "hadzsime" kiáltásokat hallatva felborzolom a kedélyeket. Raccsolva: hrhusztikus külalakot éhrhetünk így el.

10 percig süsd, majd előbb szobahőmérsékleten, majd hűtőben alaposan hűtsd ki (közben menj el moziba).

A HCP tehát egész napos program, de bőven megéri: a citromkrém szinte maróan savanyú, a hab krémes, de egy picit roppan egy elfeledett cukorszemcse, végül a tészta omlik el a szájpadlásunkon, és földeli az élményt. Most megyek, vágok még egy szeletet.


2012. február 23., csütörtök

Metamorf főzőcske


A minap olvastam egy érdekes cikket, ami szerint előbb-utóbb maga az idő is elfogy, minden megáll, és vége lesz a világnak. Általános nézet szerint ez kevesebb, mint 4 milliárd év múlva bekövetkezik, vagy akár az is lehet, hogy már a holnap is elmarad. Erről eszembe jutott a másfél kiló ömlesztett sajt. Mert az nem fogy. Csak az idő.
Lucabarátném azt tanácsolta, hogy spenóttal, pimaszul sok fokhagymával, remek rakott-tészta szószt lehetne a sajtkrémből csinálni, de mivel spenót a héten már volt, azt találtam ki, hogy ezeket szöntyörögtetem össze közepes tűzön:

1-2 evőkanál olivaolaj (vagy ami akad)
3 gerezd fokhagyma összezúzva
1/2 csomó petrezselyem apróra vágva
2 kis natúr lében tonhalkonzerv
2 tubus ömlesztett sajt (avagy, ha másfél kilós adaggal játszol, akkor 3 púpozott evőkanál)
bors (a hal meg a sajt elég sós)
késhegynyi cayenne-paprika (aki cayenne borsnak mondja, azt vágjátok tarkón)

Kifőtt spagettire öntöttem, megkóstoltam, megszórtam kapribogyóval, és amikor ettől sem lett sokkal jobb, felderengett az alábbi történet:
Jóanyám szeret metamorf-főzőcskét játszani, aminek az a lényege, hogy ami vasárnap levesbe főtt marha, az hétfőn pecsenye, kedden tésztaszósz, szerdán gombóctöltelék képében jelenik meg az asztalon. Amikor mindez a fagyasztó leolvasztása környékén történik, anyám minden kreativitását összeszedve rotyogtat, szöntyörögtet, kavar, habar és ránt, majd némi lelkiismeretfurdalással feltálal valamit. Apám ilyenkor, hogy példát mutasson elkényeztetett, égedelem kölkeinek, jól megszedi a tányérját. Leszegett fejjel, némán, kazalnyi szemöldöke mögé bújva az utolsó cseppig megeszi a főzedvényt. Leteszi a kanalat, tekintetét anyámra veti, majd csendesen ennyit mond:
- Ágnes... Miattam... ilyet... még egyszer... nem köll csinálni.

2012. február 20., hétfő

A spenót és az öregedés


Lassan jön a tavasz, és hogy meggyorsítsam az érkezését, ilyentájban kezdem el kiüríteni a mélyhűtőt. A Birodalom visszavág kezdő jeleneteit idéző kétfiókos tárhely leginkább konyhai naplóként szolgál - az akkurátusan felcimkézett zacskók képet adnak a múltról és alapot szolgáltatnak a jövőhöz: a húsvéti csülökfőzésből visszamaradt lé lencsefőzelékhez lesz jó, a karácsonyi kókuszos kocka kisült tésztája angolos pudingként végzi majd, az anyámtól elkunyerált dámvadcomb pedig emlékeztet, hogy előbb-utóbb ki kellene okoskodni a vadhúspácolás és knédlikészítés rejtelmeit.
És aztán ott a spenót. Bóti, spáros, téglaformájú: emlékeztet arra, hogy gyerekkoromban hogy utáltam, és vártam, hogy majd ha egyszer felnövök, kezemben legyen végre a döntés, és ne kelljen megennem. A spenót megkedvelésekor jöttem rá, hogy már nem vagyok gyerek, és amikor majd a kelkáposztafőzelék is felkerül az ehető ételek listájára, az már a vég kezdete lesz.
Közben megfőztem a saját változatú spenótot:

1 doboz/zacskó fagyasztott spenót
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál liszt
1 dl habtejszín (ne nézzél csúnyán, a csízkék-készítésből maradt, tejföl is jó, vagy joghurt, főzőtejszín, igazából bármi)

Miközben olvasztjuk a spenótot, apróra vágjuk a fokhagymát, hozzátesszük a cucchoz. A lisztet elkeverjük a tejszínnel, a habarást sózzuk, borsozzuk. Hozzáöntjük a fellfort spenóthoz, elkeverjük. Én kerámialapos tűzhellyel játszom, így elzártam, lefedtem, otthagytam, a maradékhőn besűrűsödik szépen. Egy blogposzt megírása pont elég idő.

Mérjük ki egy sötétlila tálkába, mert az szép, rázzuk meg a tejszínes dobozt, mert hátha maradt az alján pár csepp, fényképezzük le, együk jó étvággyal.
Közben akár eszünkbe is juthat, hogy azért nem vagyunk még olyan öregek: a sóskát még mindig sokkal jobban szeretjük.

2012. február 19., vasárnap

Anyám kamrája

Ami úgy az övé, hogy nem is az övé. Mert a befőttes kamra polcain sorakozó lekvárosüvegeken ott tükröződik nagyanyám életfelfogása, miszerint a bőség bármikor véget érhet, meg aztán olyan nagy baj még sose volt, amihez ne lehetett volna három hónap alatt túlélési módszert találni. Anyám háztartása tehát mindig készen áll arra, hogy egy tízfős társaságot ellásson egy villámháború idejére.
Másrészről viszont apám családjának elismerésre méltó, és csökönyösségében éppoly bosszantó optimizmusa is nyomot hagyott a kamrán: a bödönnyi disznózsír mellett vidáman porosodik egy XVI. századi spanyol recept szerint készült citromos kolbász, a tyúkólban előfordult már versenygalamb és csillagos homlokú rackabárány is, és soha, de soha semmit nem dobunk ki, mert valamire majd csak jó lesz egyszer.
Aztán persze ez a gyerekek kamrája is, ötünk lassan negyven éve tartó válogatóssága, életünk szakaszai: húszéves osztrák fűszerkeverék nővéremtől, a tízéves, beszáradt amerikai mustár bátyám hozománya; tőlem százféle méretű doboz, amibe végre el lehetne pakolni mindent, két öcsémtől halkonzerv, pizzafűszer, elfeledett szaloncukor-rejtek.
Ettől anyámé mégis ez a kamra: mindent és mindenkit befogad. És ha sokáig figyeled, végül megtalálod a sok kacat, morzsa, félbehagyott rendszerezés és por alatt anyám valódi, forradalmár lelkét: minden zacskó, tasak, csetresz, rekesz és boríték pontosan az Itt nyílik felirattal átellenes oldalon van nagy türelemmel és odafigyeléssel szétmaracangolva.



2012. február 18., szombat

Az istenverte csízkék


Sütni jó, családtag születésnapja fontos. A két tény metszésében szerencsés esetben az áll, hogy az ünnepelt kedvence a sajttorta (cheesecake, csízkék, mindegy is).
Első lépésként körbeguglizzuk az összes főzős blogot: melyik kekszből jó a tortaalap, vízfürdőben süssük, vagy szárazon, van-e a recepthez jutúbos tanvideó, a recept írója ikeában tartósított otthonülő anyuka-e, a kommentelők kipróbálták-e a receptet, vagy csak a közzétett kép alapján ujjonganak - bizony, meg kell dolgozni a jó információért. A végén persze, hogy az elsőként megtalált Joy of Baking a forrás, Stephanie Jaworski nem szarral gurigázik, ráadásul nem csupán kanadai akcentussal, de grammban és celsiusban is beszél, így nem kell külön számolgatni.

A legegyszerűbb, marketing-szempontból erősen megtámogatott definíció szerint:
Sajttortához való krémsajt = Philadelphia
De az drága. Kilója 2600 forint körül. A flapret szellemében pedig illik mindent olcsón, egyszerűen elkészíteni. Béláim, gondolkozzunk.
Pár hónapja már sikerült rátalálnom egy sajtpultra a Skála-piacon, ahol 1500 forint/kiló áron tökéletes krémsajtot/sajtkrémet lehet kapni dán sajtkrém néven. Egyrészt finomabb, mint a Philadelphia, másrészt nem tartozik 125 grammonként hozzá műanyag doboz, így kedden fejembe toltam a kispiros sapkát, nyakamba vettem a várost, és irány a piac!
Krémsajt ma nincs, a héten nem is lesz - várt a szomorú hír, és hiába néztem csúnyán, senki nem lett boldogabb. No sebaj, van itt még sajtpult (ott sem volt), van még piac (ott sem volt), semmi gond, fő a pozitív szinking, megoldjuk péntekig.
Csütörtökön, amikor már kezdett elegem lenni a sajtkrémvadászatból, már éppen elkezdtem összeállítani az Öcsém, nem lesz neked csízkék, elviszlek a Vaszabiba, kapsz egy gyikospólót, örüjjé' kezdetű beszédet, amikor a szemem sarkából megláttam, hogy pont egy ciginyi sétára (igen, én cigiben mérem a gyalogos távolságot) nyílt egy tejbolt! Nagy volt az öröm!
Boltba be, nénivel csevej, receptcsere, udvarlás, minden. Van krémsajt? Van hát, aranyos! Csízkékbe jó lesz? Jó lesz, hát, aranyos! Akkor adjon egy kilót - még azt se bánom, ha hozzátolsz még tíz dekát, mert 1300 forintért vigyorgok, mint a vadalma.
Irány haza, bontsuk a szajrét.
Ó, hogy az a Pannóniát elfoglaló, római gyalogos katona lábszagát megszégyenítő, ömlesztett sajtos jó édesanyját valakinek! És így született meg a blog ötlete, meg az első jótanács:

Mindig kérj kóstolót!

Már éppen kezdtem elkeseredni, mikor lakótársam, Malaszttal Teljes (becézve: Malcsi) felhívott, hogy éppen rám gondol az Auchanban, és merőn figyel vidéki sajtkrémet húszdekás kiszerelésben, hozzon-e. Egy szempillantás alatt eldöntöttem, hogy a lábszagú ömlesztettet elkeverem az ósanos tutival, és akkor jó lesz. Kértem is, hogy hozzon két dobozzal. Hozott. Kibontottuk. Megkóstoltuk. Ez is ömlesztett sajt. A változatosság kedvéért tógaszagú.

Másnap felvirradt a nagy nap, hogy elkészüljön a sajttorta, és kénytelen voltam meghozni a nehéz döntést: az még hagyján, hogy a kétféle ömlesztett sajtból jó esetben is érdekes ízű termék lesz, de arra nincsen garancia, hogy túléli-e a sütést, meg hogy összeáll-e. A testvéreinket nagyon szeretjük, itt bizony biztosra kell menni. Lebattyogtam hát a sarki közértbe, és bepakoltam nyolc 125 grammos filadelfia krémsajtot, majd megszólalt bennem a háztartási Petőfi, és dacosan a fele filát elcseréltem fél kiló mascarponéra, mert nem csesztek ki velem, megmutatom én, hogy lehet bizony spórolósan sajttortát sütni!
Az meg csak otthon jutott eszembe, hogy a mascarpone, ha lehet, még drágább.
De mert Petőfi nem alkuszik, inkább fizet, nekiláttam:

Elkészítés ideje:
Tortaalap: 10 perc
Massza: 10 perc
Sütés: 15 perc + másfél-két óra + 15 perc
Elkészülés után a kikapcsolt sütőben hagyjuk teljesen kihűlni, majd 3-4 órán át hűtőben pihentessük. Ergo, egy nappal előre készítsük el.

A hozzávalók:

Az alaphoz:
1 cup (200 g) grahamkeksz morzsa
Na, itt megállunk, guglizgatunk egy kicsit, és döntünk a Győri Édes Zabfalat mellett, egy 215 grammos csomag 250 forint körül van, mi baj történhet. Alternatívaként megfontoljuk a Spekulatiust, de az drága, meg a sarki közértben kapható olasz kekszet, mert az olcsó is, jó is, de a baj az egy kilós kiszerelés, egy sajttorta elkészítése után egy hétig némi bűntudattal ugyan, de felfalom a maradékot. Graham kekszet nulláról meg süssön, akinek két anyja van. A 22 centis tortaformában simán elfér mind a 215 gramm kekszmorzsa, úgyhogy még méricskélni sem kell, legfeljebb kalapácsot/sodrófát/robotgépet ragadni, és összetörni a kekszet.

5 dkg cukor - A Zabfalat elég édes, úgyhogy ez el is maradhat, én azért hozzávágtam egy csapott evőkanál (a kedvenc mértékegységem) barnacukrot, biztos, ami tuti.

10 dkg olvasztott vaj

Összekeverjük, fogunk egy 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát, a keveréket belesimítjuk (dehogy, könyékig morzsásan az óvodai homokozóban eltanult fogásokkal kipacsázzuk a forma alját, meg úgy kétujjnyi magasan az oldalát is). Betoljuk a hűtőbe. Igényesek 10 percig 175 fokos sütőben vakra sütik, közben raccsolnak, és eltartják a kisujjukat.

A masszához:

1 kg sajtkrém / krémsajt / cream cheese
20 dkg cukor
3 evőkanál liszt
5 tojás
1 dl habtejszín (az eredeti recept szerint 0,8 dl, de az már raccsolva méregetés)
1 citrom reszelt héja
1 teáskanál vaníliakivonat, ami nálam pont kifogyott, viszont másfél zacsi vaníliáscukorral pont jó volt

És, amitől ez New York Cheesecake, az a sütés végén jön:
2,5 dl 20%-os tejföl
2 evőkanál cukor
a maradék fél vaníliáscukor, vagy fél teáskanál kivonat

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra
A tésztakrémhez a legjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű, főleg a sajtkrém, mert hidegen nehezen keveredik el.
A sajtkrémhez hozzáadjuk a tejszínt, és vagy gyerekemelő izomzattal mozgatott fakanállal, vagy egy kézi mixerrel, amire a dagasztós horgokat biggyesztettük, fellazítjuk. Hozzáadjuk a cukorral (és vaníliáscukorral) elkevert liszt felét, elkeverjük. A tojásokat egyenként adjuk hozzá, a következőt mindig akkor, amikor az előző már elkeveredett. A harmadik tojás után hozzákeverjük a maradék cukros lisztet, és a citromhéjat. Ha vaníliás cukor helyett vaníliakivonatot használunk, azt is a végén keverjük bele.
A tészta akkor fog minket a legjobban szeretni, ha minél kevesebb levegőt viszünk bele. Igyekezzünk minél kevesebbet mozgatni, ne verjük, szigorúan kavarjuk. Azt se túl erősen. A keverőtál oldalait időnként kaparjuk le. Ha minden hozzávalónk bekerült a masszába, óvatosan hozzá is csapkodhatjuk a tálat az asztalhoz, hogy a felszínre kerüljenek az óhatatlanul kialakuló levegőbuborékok.

Öntsük a masszát az előkészített kekszes alapra, a sütőformát rakjuk sütőtálcára (előfordulhat, hogy a kekszalapból kiolvadó vaj kifolyik a formából egy kicsit). Toljuk a sütőbe 15 percre. Nem, tényleg nem kell vízfürdő.
15 perc után vegyük vissza a hőmérsékletet 120 fokra, és addig süssük, míg a formát megmozdítva már csak a torta középső 8 centi átmérőjű része mozdul meg. Ez a sütőtől, a hozzávalóktól, és az idegállapotunktól függően 60-90 perc. Én ideges voltam, nekem kellett két óra.
Ha elértük a kívánt halmazállapotot, vegyük ki, és vágjuk óvatosan körbe - ezzel azt biztosítjuk, hogy hűlés közben ne repedjen meg a torta. Öntsük a tetejére a cukros tejfölt. Ha neadjisten annyira megemelkedett volna a tészta, hogy már nem férne a tetejére a tejföl, szurkáljuk meg fogpiszkálóval, és mondjuk el egy tízperces imát. Egy kicsit össze fog húzódni, így már ráfér a tejföl. Ha így sem, akkor hagyjuk a fenébe, nem ér annyit. Tegyük vissza a sütőbe 15 percre (még mindig 120 fokon), majd kapcsoljuk ki a sütőt, és menjünk el bulizni.

Hazatérve tegyük át a tortát a hűtőbe, és aludjunk rá egyet. Próbáljuk meg megálmodni, hogy mi a búbánathoz kezdjünk másfél kiló ömlesztett sajttal.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...