Citromos-kókuszos kuglóf

Úgy kezded, hogy vasárnap délután van, a következő heted nem néz ki túl jól, és megpróbálod kihasználni az utolsó lehetőséget arra, hogy kifejts valamiféle kontrollt az életed felett, másrészt, hogy alkoss valamit, ami finom, édes és vígasztaló. A hűtőbe bámulós meditáció a következő eredményt hozza: van harminc deka vajad, négy deci tejszíned, négy tojásod, két szép citromod - irány a gugli. Legyen egyszerű, legyen gyors - hopp, egy újabb gondolat: rég nem használtad már a kuglóf-formát, módosítsuk a keresési paramétereket. Citrom, citrom, citromos piskóta jó mulatság, de minden a citromról szól mostanában, gondolkozzunk hát tovább. Egy zacskó kókuszreszelék, az is van. Legyen citromos-kókuszos kuglóf. Meg is van a recept. Kell bele kókusztej. Van? Az nincs, de van kókuszkrém, ami vízzel bővíthető. Oké, akkor írjuk fel a hozzávalókat egy cetlire és helyezzük át a hadműveletet a konyhába. A cetlis főzés hosszú távon nagyon vicces tud lenni, ha félévente előveszed az összegyűlt anyagot. Mivel a hozzávalókon kívül semmit nem írok fel, még az elkészítési módszert sem, izgalmas szórakozást nyújt, amikor megpróbálom utólag kisilabizálni, hogy mi is lehetett az eredeti szándék. De térjünk vissza a konyhába. Vegyük elő a hozzávalókat. Érezzünk zavart az erőben. Olvassuk át mégegyszer a cetlire írtakat. Rohanjunk vissza a géphez, hogy mi felejtettünk ki. Vakargassuk a fejünk búbját. Hát ebbe a receptbe tényleg nem kell tojás. Se vaj. Se tejszín. Egye fene, vágjunk bele.

175 fok, légkeveréses sütőben, 60 perc

Hozzávalók:
38 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál só
2 csomag vaníliáscukor
38 dkg cukor
1 doboz (4 dl) kókusztej
0,5 dl tej (vagy, ha teljesen vegán receptet szeretnél, vízzel pótold)
1,5 dl olaj
2 citrom héja és leve
10 dkg kókuszreszelék

A száraz hozzávalókat keverd össze (a kókuszreszelék kivételével) - ha van rá mód, mindig keverj cukrot a liszthez, ezzel biztosíthatod, hogy ne alakuljanak ki csomók. Másrészt az előzetes keverés felér egy szitálással. Harmadrészt a térfogatnövelő anyagok (szódabikarbóna, ill. sütőpor) egyenletesen oszlanak el így a tésztában.
A nedves hozzávalókat öntsd össze, majd a lisztes keverékkel részletekben dolgozd össze a tésztát. A legvégén forgasd bele a kókuszreszeléket. Elegendő ehhez egy kézi habverő, vagy fakanál, semmi technika nem kell hozzá. Öntsd a tésztát a kiolajozott-kilisztezett sütőformába. 1órán át, tűpróbáig süsd. Egy kenőkéssel választ el a formától a kisült tésztát, a kifordított kész kuglófot aztán porcukorral, vagy olvasztott fehércsokival, vagy egyszerű citromlé-porcukor mázzal díszítsd.
A kötelező minimális hűlési idő után osonj ki a konyhába, és vágj egy szeletet. Lepődj meg a kuglóf ropogósra sült kérge és a puha, szinte nedves belső adta kontraszton. Tegyél rá vaníliafagyit. Ismételd, amíg meg nem győzöd magad, hogy akármi is vár rád a jövő héten, a végén minden jóra fordul.

Flapret

Hogy mi az a flapret? Miért ez a címe a blognak? Hát azért, mert minden megvan benne, amiért érdemes főzni: finom, egyszerű, és teljes egészében maradékanyagokból készül. Ideális arra, hogy a karácsonyi sütis ámokfutás legvégén, amikor már elborít a sok maradék tojásfehérje, már elfogyott a csokoládé, még akad három maroknyi dió, meg még épp annyi lélekjelenléted, hogy befogj két-három szabadon kószáló kiskorút, elkészítsd ezt a süteményt. A recept állítólag ónémet, a gugli nem mond semmi okosat ebben a témában, valószínűleg sosem tudjuk meg. Még abból az időből származik, amikor jóanyám ön-, és közveszélyes versenybe kezdett egy családi barátunkkal, hogy ki készít többféle sütit karácsonyra. A rekord 17 volt - képzelheted, hogy örültünk.

175 fok légkeverésen 15 perc

Hozzávalók a habcsókokhoz:

4 tojás fehérje
14 dkg darált dió
5 simított evőkanál zsemlemorzsa
21 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 cs vaníliáscukor

A száraz hozzávalókat összekeverjük. Már csak 4 evőkanálnyi morzsa lapult a doboz alján, úgyhogy a dió mellé 3 db édes kekszet is dobtam, úgy daráltam össze, egy kicsit csökkentve a cukor mennyiségét. A tojásfehérjét cukor nélkül, néhány csepp citromlével nagyon kemény habbá verjük, majd 3 részletben beleforgatjuk a cukros-diós-morzsás keveréket. Két kiskanál, vagy habzsák segítségével puttyogtass nagyjából két centi átmérőjű halmokat. A tészta hajlamos ragadni még szilikonos sütőpapíron is, így ha sütőpapír nélkül játszol, vajjal (zsírral) kend ki alaposan a tepsit, majd alaposan szórd meg zsemlemorzsával. 175 fokra előmelegített sütőben légkeverésen süsd ki. Miután kivetted a sütőből, hagyd teljesen kihűlni.

Hozzávalók a csokikrémhez:

5 dkg puha vaj
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 evőkanál kakaópor

A hozzávalókat alaposan keverd el. Ennyi. Ha nem akarsz tojássárgáját feláldozni, 1:10-es ganache-sal csinálj vajas krémet, azaz: 1 dl forrásig hevített habtejszínt önts 10 dkg darabokra tört keserűcsokira, két perc állás után kezd el lassú mozdulatokkal keverni, míg fényes, krémes, egynemű lesz. Hűtsd ki, eközben majdnem teljesen szilárddá merevedik. Kézi mixerrel habosítsd fel, majd dolgozd össze 5 dkg vajjal. Vagy bármilyen más kakaós/csokis krémmel jó, én hozzálöttyintettem még egy nyelet diólikőrt is, érdemes volt!

A korábban befogott szabadon kószáló kiskorúak segítségével 2-2 habcsókot ragassz össze a csokikrémmel. Ha ezt a megoldást választod, a csokikrémből érdemes dupla adagot csinálni. Száraz hűvös helyen a flapret állítólag sokáig eláll, a gyakorlatban sosem élt túl három napnál többet - ahogy a neve, úgy az eltarthatósága körül is sok a rejtély. Egyszer például egy háromórás autóút végére tűnt el az összes nyomtalanul, ki érti ezt?

Ápdét: Úgy tűnik, az tényleg helytálló információ, hogy a recept német, de a sütemény eredeti neve meglepően franciás: Flaperette. Legalább tudunk raccsolni megint.

Thaijellegű csirke

Finnországban annak idején hazautazásom napján valami káposztás-édeskés-húsos dolgot tett a tányéromra varjúszerű csereanyám, Aino. Én meg, elkönyvelve az ételt valami orosz beütésű tradícionális búcsú-bátorságpróbának, édesen mosolyogva megettem az egészet. Feltűnt ugyan, hogy a család miért figyeli árgus szemekkel minden mozdulatomat, de mivel akkorra már túlestem a külföldibosszantó finn kaják kipróbálásán, nem tulajdonítottam a nagy figyelemnek különösebb jelentőséget. Aztán amikor feltették a kérdést, hogy megfelelt-e a reggeli a magyar konyha előírásainak, kiderült, hogy az általam ajándékba vitt Gundel szakácskönyvből választották ki a székelykáposzta receptjét. Csak néhány apróságot helyettesítettek a receptben: tejföl helyett tejszínnel, köménymag helyett kardamommal, savanyúkáposzta helyett édeskáposztával készült el az étel. Kitaláltad, borzalmas volt. A finneknek viszont nagyon ízlett, azóta is rendszeresen készítik.
Ebből az esetből tanultam meg, hogy nincsen abban szégyen, ha egy kicsit a helyi lehetőségekhez igazítasz egy receptet, de ha egy mód van rá, a célközönség tagjai között ne legyen abból az országból senki, ahonnan az alaprecept származik.
Ilyen például az általam thaijellegű csirkének becézett étel is: Thaifölről származó, vagy akár a keleti konyhához bármit is értő ember a következő sorokat olvasva szívbajt kapna, rossz esetben két perc alatt itt sorakozna többszáz anyázós komment. De nem főzünk raccsolva: ha jó, akkor jó!


Könnyen beszerezhető hozzávalók:

4 lebőrözött csirkecombfilé
1 csomó újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 piros és egy sárga kaliforniai paprika
1 marék zöldborsó (lehet friss is, fagyasztott is, ennek megfelelő időben tedd hozzá az ételhez)
Só, bors
Olaj (ha van földimogyoró-olajod, az a legtutibb, de napraforgóolajjal is jó. Mivel magas hőfokon játszunk, kerüld az olívaolajat, mert könnyen megég)



Többé-kevésbé utánajárós hozzávalók:

1 doboz kókusztej
Hüvelykujjnyi friss gyömbér
Mungóbabcsíra (elmaradhat)
2 evőkanál currypaszta (mindegy, hogy zöld, sárga vagy piros: a zöld a legenyhébb, a piros a legerősebb, de a zöld is nagyon erős)
Szójaszósz
Osztrigaszósz, halszósz (ha nincs, az sem baj)
1 evőkanál mogyoróvaj (főleg, ha nincs mogyoróolajunk - nagyon szép ízárnyalatot ad az ételnek, de vigyázzunk vele, mert nagyon zsíros, érdemesebb a leveses verzióhoz tenni csak, akkor is módjával)

Konyhai meditációba fogunk: az újhagymát felkarikázzuk, külön a fehér, külön a zöld részét. A csirkehúst és a paprikákat ujjpercnyi darabokra aprítjuk. A gyömbért, fokhagymát meghámozzuk és lereszeljük. A hozzávalókat külön tálkákba helyezzük, és gyönyörködünk. Közben eldöntjük, hogy levest, vagy ragut készítünk-e: a különbség 5-8 deci víz, illetve, hogy levesbetétként kínai tojásos dauerolt tészta, a raguhoz köretként rizs dukál.




Jó forró (majdhogynem füstölgő) olajhoz tedd hozzá az újhagyma fehér részét, pár perc pirítás után mehet hozzá a reszelt fokhagyma és gyömbér, majd két kavarást követően a currypaszta. Továbbra is erős lángon, folyamatos keverés közben pirítsuk-pörköljük egy pár percig, az sem baj, ha egy kicsit odakap, a később hozzáadott folyadékkal majd fellazítjuk, különben is, az a jó, ha képződnek az éhrhtékes pöhrhzsanyagok - azért ne égessük le. Adjuk hozzá a felkockázott csirkehúst, majd továbbra is nagy lángon, továbbra is folyamatos keverés közben süssünk körbe alaposan minden darabot (ha mogyoróvajjal játszunk, most tegyük hozzá). Öntsük fel a kókusztejjel (leveskészítés esetén itt jön még a bő fél liter víz), forraljuk vissza, majd kezdjük el fűszerezni. A currypaszta nem sós ugyan, de nagyon erős, ettől olyan érzésünk lehet, mintha már elég sós lenne, de erről nincsen szó. A szójaszósz és a halszósz sóforrás, az osztrigaszósz inkább édeskés. Ne felejtsük el, hogy a később érkező zöldségek inkább az édes ízt fogják erősíteni.
Továbbra is erős lángon, ragu esetében fedő nélkül főzd, a fagyasztott borsót a hús félfövésénél, a friss zöldségeket (ha friss a borsó, a paprikák, az újhagyma zöld része) az utolsó 5 percben tedd hozzá. Ha kész, ellenőrizd, szükség esetén egészítsd ki a fűszerezést. A babcsírát én csak akkor szoktam beletenni, amikor már el is zártam a tűzhelyet: maradékhőn elveszíti nyerseségét, de még ropogós, friss marad.
Még azok is nagyon szeretik, akik nem rajonganak a fűszeres ételekért, de szilveszteri buliban hajnal felé feltálalni a leghálásabb húzás.

Mini cheesecake citrommázzal

Háromszor fogtam neki ennek a posztnak, de nem jött az ihlet. Pedig kipróbáltam mindent, fodrászokról való elmélkedést, tanulmányt a tojásról (mi a fenével etetik a tyúkokat, hogy ennyire sárga a tojás tél végén?), hogy már megint Philadelphia krémsajtra fanyalodtam, de mennyire megérte. Nincsen sztori, tanulság, morál. Ráadásul vesszek meg, ha párhuzamot vonok a külalak és a húsvét között: legyen egy étel azért jó, amilyen, nem pedig azért, mert hasonlít valami másra. A lényeg annyi, hogy ez egy zseniális recept, ideális arra, hogy gyereket vonj be a konyhai munkálatokba, mert egyszerű, vicces és nagyon-nagyon finom.

150 fokon, 18-22 perc

Hozzávalók 12 darabhoz:

10 dkg kekszmorzsa (alternatívák itt)
1 evőkanál cukor (akár barna)
5 dkg olvasztott vaj

Az olvasztott vajhoz keverjük a morzsát és a cukrot, majd egyenletesen eloszlatjuk a muffinkapszlik alján (nagyjából egy evőkanálnyi jut egybe). Hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a krémet.

50 dkg krémsajt
2 tojás
15 dkg cukor
1 csipet só

Az eredeti recept szerint 450 gramm krémsajt és 1 deci tejföl kell a krémhez, mert az amerikai mérték szerint 2 csomag Philadelphia pont 454 gramm. A tapasztalat szerint tejföl nélkül is tökéletes. Szokás szerint ügyelj arra, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen, valamint, hogy úgy keverd össze a hozzávalókat, hogy minél kevesebb levegőt vigyél a krémbe. Oszlasd el a krémet a papírkosárkákban, majd előmelegített sütőben süsd ki. Akkor jó, amikor már csak a közepe moccan egy kicsit. Alaposan hűtsd ki, 3-4 óra kell neki, vagy elkészíthető akár előző nap is. Ha nincs kedved külön citrommázt gyártani, egy citrom héját azért érdemes (csak az íze végett, hö) belereszelni.

A multifunkciós citromkrémhez:
3 tojás
18 dkg cukor
1-1,5 citrom leve és héja
5 dkg vaj

Vízfürdővel játszunk: a hozzávalókat folyamatosan, habverővel kevergetve hevítsd, amíg a krém be nem sűrűsödik. Szemre ez akkor következik be, amikor a keverés közben kialakuló hab és a folyadék egyneművé válik. Alaposan hűtsd ki, eközben tovább fog sűrűsödni. A maradékot aztán elágazásos módszerrel fel tudod használni pitéhez, vaníliafagyi tetejére, tortakrémként, vagy csak úgy magában is.

Természetesen felszolgálható a muffinkapszliban, de ha még babrálni akarsz vele, könnyen lejön a papír a krémről. Forró vízbe mártott egyenes pengéjű késsel, vagy spatulával elegyengetheted a bordákat. Kedved szerint díszítsd citromkrémmel.

Ananászos fordított

Amióta kiderült, hogy a friss ananász és én nem vagyunk a legjobb barátok - ne érts félre, imádom a friss ananászt, egészséges is, de ha két kockánál többet eszem, egy félnapig olyan érzés, mintha a Bádogemberrel csókolóztam volna, az arcom erre meg úgy eltorzul-zöldül, mintha én lennék a nyugati Boszorkány - nagyjából minden kísérlet ugyanúgy végződik. Malaszttal Teljes vagy én beszerzünk egy-két leértékelt, éretlen friss ananászt, három napig várjuk, hogy beérjen, elfeledkezünk róla, aztán pont, mielőtt az a döntés is megérne, hogy kidobjuk a francba, elkészül az Ananászos Fordított. Voltaképpen szívünk mélyén eleve ezt a sorsot szánjuk az ananásznak, de modern nők vagyunk, persze, hogy egy ideig eljátszunk a gondolattal, hogy egészségesen fogunk élni, grillezett csirkemell mellé gránátalmás-mézes-ananászos salátával koronázzuk meg a napot, majd véletlenül összetalálkozunk Ryan Goslinggal és Tom Hardyval, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Légkeveréses 175 C - 35-40 perc 

Hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj
20 dkg barnacukor (a legjobb abból az egészen sötét fajtából)
2 kisebb ananász, vagy 1 ananászkonzerv

20 dkg liszt
1 cs sütőpor
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál fahéj
5 dkg aprított mandula (abszolúte elmaradhat)
1 citrom reszelt héja
2 nagyobb tojás (szobahőmérsékleten)
15 dkg kristálycukor
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
175 ml tej
1 tk vaníliakivonat vagy 1 cs vaníliáscukor

Az olvasztott vajat összekeverjük a barnacukorral és a sütőforma alján egyenletesen eloszlatjuk. A tetejére kerül az ananász: hogy szép legyen, az ananászszeletek közepéből a legkisebb pogácsaszaggatómmal kivágtam a torzsát, majd a kevésbé szép szeleteket tépkedtem apróra, és kitöltöttem a közöket - ha ehhez nincs kedved, csak vágd darabokra az ananászt, és kirakózz egy jót. Az eredmény ugyan nem lesz olyan szép, mint egy bajor kastély látképe, de sokkal finomabb.
A tésztához a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só, fahéj, citromhéj) egy tálkában összekeverjük (érdemes egy habverővel fellazítani, ettől könnyebb lesz a tészta). A tojást a cukorral és a szobahőmérsékletű vajjal habosra keverjük (bár olyanról is hallottunk már, aki a vajat barnára pirította, hagyta visszahűlni egy kicsit, majd így adta a tojásos-cukros keverékhez - állítólag a pirított vaj íze újabb mélységeket kölcsönöz a sütinek, de nálam ez már raccsolva főzés kategória).
A tojásos-cukros-vajas keverékhez harmadolva hozzákeverjük a lisztes keveréket felváltva a tejjel, majd a végén adjuk hozzá a darabolt mandulát. Ekkor már nem kell habverő, egy fakanállal tökéletes munkát végezhetünk. Az eredmény egy piskótatészta lágyságú cucc lesz, amit egyenletesen oszlassunk el az ananász tetején. Légkeveréses 175 fokon süssük tűpróbáig (35-40 perc).
Miután kivettük a sütőből, óvatosan válasszuk el a tésztát a sütőforma falától, majd előre jól átgondolt módszerrel fordítsuk át az egészet egy tortatálra: a tortatálat tegyük a sütőforma tetejére, egyik kezünkkel nyúljunk a sütőforma alá (igen, ez az a kéz, amire érdemes sütőkesztyűt húzni), a másik kezünkkel szorítsuk rá a tortatálra úgy, hogy a két kéz egy síkban legyen, majd határozott mozdulattal fordítsuk át az egészet. Azért fontos előre elgondolni, hogy pontosan mit csinálsz, esetleg érdemes főpróbát is tartani a levegőben, mert az ananász alá öntött barnacukor ekkorra már nagyon-NAGYON forró olvadt karamellé sült, tehát ha nagyon elbénázod, az fájni fog.
A neheze most jön: jó 20 percet érdemes várni, hogy langyosra hűljön, és leválaszthasd az első szeletet, de ha még él benned a rebellis szellem, még forrón tegyél a tányérodra egy darabot, és tetézd meg egy gombóc vaníliafagyival.
A legjobb, a leges-legjobb dolog ebben a sütiben nem a roppanósra párolódott édeskés-savanykás ananász, nem a könnyű, fűszeres, puha tészta, hanem amikor eljutsz a szelet külső széléhez, ott vár egy falatnyi ropogós, ananászlével oltott karamellréteg. Ez az a pillanat, amikor hangosan kezdesz el ujjongani, hogy mit neked egészséges élet, Ryan Gosling, Tom Hardy, egye meg a fene az egészet, amíg ilyen finomat tudsz sütni.

Citromos-fokhagymás csirke

Az nagyon jó, amikor egy hozzávalóra, egy ötletre, sok-sok gondolkodás, tervezgetés, utánanézés és bevásárlás után felépítesz valami nagyon finomat. Ezt hívom én programfőzésnek. Elágazásos főzés, amikor elkészítesz valamit, és vagy a maradékból, vagy a megmaradt hozzávalókból készítesz valami mást - egy kicsit rejtvényfejtéshez hasonlít ez, és amikor elkészül az étel, büszke lehetsz magadra, hogy milyen takarékos gazdasszonnyá nőtted ki magad, még akkor is, ha az eredményhirdetésnél az értékelő mondat úgy kezdődik, hogy "Ágnes... miattam... ilyet...". És végül ott az opportunista főzés, amikor akciós a libanyak, a kakaópor, vagy akár a füstölt csülök, megveszed, felütöd az internetet, és az első olyan recept alapján főzöl valamit, amihez minden hozzávaló eleve megvan otthon.
Tegnap elágazásos főzéssel készült el a póréhagyma krémleves, ma pedig a szomszédos csirkebolt hirdette öles betűkkel, hogy akciós a csirkecombfilé, én pedig azonnal kihasználtam az alkalmat. A csirkecombfilé nekem a legértékesebb csirkeforma: változatosan lehet elkészíteni, és zamatos, szaftos, sokkal jobb, mint a csirkemell, esküszöm. A kérdés már csak az volt, hogy miképpen főzzem meg. Mivel a thai csirkeleves főzése esetén előzetes bejelentési kötelezettséggel tartozom több ismerősöm felé is (ezúton üzenem mindenkinek, hogy nem sokat várat már magára), kénytelen voltam beírni a gugli keresőbe ékes angol nyelven, hogy csirkecombfilé + recept + micsináljak, és így született meg a mai ebéd.

Hozzávalók:
4 csirkecombfilé (akár lebőrözve is)
5 dkg zsemlemorzsa
5 dkg olvasztott vaj
1 citrom leve
3 gerezd fokhagyma
só, bors
csipet cayenne-paprika (akár el is maradhat, vagy lehet kísérletezni más fűszerekkel)

A sütőt melegítsük elő 175 fokra. Az olvasztott vajból használjunk fel egy keveset egy sütőtál kikenéséhez. Egy keverőtálban öntsük össze a vajat, citromlevet, fűszereket. A csirkét mártsuk először a vajas keverékbe, majd zsemlemorzsába. Fedetlenül süssük készre 30-35 perc alatt.
Véletlenül elkaptam még azt a két avokádót, ami éppen elmászni készült. Egy apróra felkockázott paradicsommal, némi lime-lével és egy erre a célra vásárolt fűszerkeverékkel összetúrtam egy guacamolét, és nagyon kiadósat ebédeltem.

Póréhagyma krémleves

Még mindig mélyhűtő, még mindig elágazásos főzős módszer, és még mindig tél van - mi más lehetne a válasz, mint póréhagyma krémleves.
A mélyhűtőből egy tyúkhúsleves-kocka kerül elő (és amikor azt mondom kocka, úgy értem, egy félliternyi, kocka alakban lefagyasztott maradék húsleves); a bacon-sajt-póréhagyma quiche győzedelmes sütéséből egy szál póréhagyma maradt; a hidegre meg mindig leves a válasz - ha éppen nem forralt bor.

Hozzávalók két személyre:
1 szál póréhagyma
1 fej hagyma
5 dkg vaj
0,5 l tyúkhúsleves
5 dkg vaj
2 evőkanál liszt
2 dl tej
só, bors
kakukkfű

Nagyon sokféle módszert lehetne választani a krémleveshez, de mert a vajban párolódó hagyma illatánál jobb nem sok van a világon, miközben egy lábasban olvadozott a húsleves, a fele vajban puhára pároltam a felkarikázott hagymafélét. Természetesen körbegugliztam az egész netet, hogy milyen fűszer illik a cucchoz, és természetesen ahány recept, annyifélét találtam: az egyik rozmaringot mond babérlevéllel, a másik petrezselymet szerecsendióval, én a kakukkfűt választottam, de mindenki legyen ura a maga levesének.
Miután a hagyma puhára párolódott, hozzáöntöttem a húsleveshez, és annyi ideig forraltam, amíg a maradék vajból, lisztből és tejből el nem készült egy jó rántás. Nem aggódtam a csomók miatt (nem tudom, mi van mostanában, valahogy üldöznek a lisztcsomók - biztos a lisztben a hiba, vagy a vajban, vagy a tejben, de bennem biztos nem), mert egy kézi mixerrel az egészet szétcsapattam: selymes lett, krémes, épp eléggé sűrű, és nagyon finom.
Átfutott az agyamon, hogy kenyérkockákkal, esetleg felkockázott sült szalonnával teszem még tartalmasabbá, aztán egyrészt nem volt már kedvem még egy serpenyővel tetézni a mosogatnivaló halmot, másrészt éhes is voltam, harmadrészt meg én is ura vagyok a magam levesének: igen jó lett így is.

Bacon-sajt-póréhagyma quiche

Régóta érik már a quiche-készítés. Angolszász stílben készült pitét már sokszor csináltam, és nemrég rátaláltam egy videóra, amelyben Pepin mester készít Quiche Lorraine-t. Könnyek szöktek a szemembe a gyönyörűségtől: a gyakorlott, szeretetteljes mozdulatok, amilyen nagylelkűen bánik a hozzávalókkal, az angol kiejtése, ami olyan rossz, hogy ahhoz franciának kell lenned, hogy ne válj nevetségessé, és főként az, hogy a tésztához nem csak vajat, de zsírt is felhasznál. Ma végre eljött az ideje, hogy elkészítsem életem első quiche-ét.

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg liszt
8 dkg hideg vaj
8 dkg hideg zsír
2-3 evőkanál hideg víz
1 csipet só

A multifunkciós pitealaphoz felhasznált módszerrel omlós tésztát készítünk. De amíg a tisztán vajjal készített tészta kényes, törik, ha rossz napod van ragad, és mindent elkövet, hogy megkeserítse az életedet, ez a tészta sokkal lágyabb, könnyebben összeáll, azonnal nyújthatod, és kibélelheted vele a piteformát. Ha nagy leszek, lesz kivehető aljú quiche-formám is, de első próbálkozásra jó az ikeás, 24 cm-s kerámiaforma is. A tésztával kibélelt sütőformát tedd a hűtőbe 20-30 percre, közben ráérősen készítsd el a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

5 dkg szeletelt bacon
15 dkg sajt (fajtája ízlés szerint: trappista, edami, satöbbi)
10 dkg póréhagyma

A bacont kisütjük meleg serpenyővel kezdve, majd felaprítjuk. A felkarikázott póréhagymát pár perc alatt megfuttatjuk a szalonnából kisült zsíron. A sajtot 1 centis kockákra felaprítjuk.

Hozzávalók a krémhez:

2 dl habtejszín
2 dl tej
4 tojás
só, bors
kakukkfű
szerecsendió

A tojásokat alaposan habard el, tedd hozzá a tejet és a tejszínt. Ez az öntet fogja krémmé szilárdulva összefogni a töltelékhez tett szárazanyagokat, így érdemes ehhez keverni a fűszereket is.

A kihűtött tésztára szórjuk a a sajtkockákat, a bacont, a póréhagymát, majd felöntjük a tejszínes krémalappal. Hogy könnyebben be tudjuk tenni a quiche-t a 200 fokra előmelegített sütőbe, érdemes a krémnek csak a 2/3-át ráönteni, majd quiche a sütőbe, ráöntjük a maradék krémet, rácsukjuk a sütőajtót, és 50 perc - 1 óra alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből, 20 percig állni hagyjuk, majd erős önmérsékletet gyakorolva hagyunk egy szeletet másnak is.
Az egész quiche készítésből a sülési idő a legnehezebb. Most, hogy a posztot írom, még félóra hátravan, de azok az illatok, amik belengik a konyhát! És még pihentetni is kell! Jaj nekem!

Kiegészítés: időközben langyosra hűlt a quiche, és elfogyaszthattam az első szeletet. Leírhatatlanul jó.

Bakonyi paprikás csirke sós túrógombóccal

Ritkán főzök csak azért, hogy étel kerüljön az asztalra. Legtöbbször napokig gondolkodom, hogy mit főzzek: milyen alapanyagokból, milyen metódussal, van-e kedvem új hozzávalókat, új technikát kipróbálni, vagy vegyek-e elő egy régi bevált receptet. Az eheti bakonyi paprikás csirke túrógombóccal menühöz az ötlet onnan jött, hogy napok óta Gordon Ramsay főzős műsorát nézem, és nagyon megtetszett az a lelkesedés, ahogyan a helyi hozzávalókkal, helyi, klasszikus angol receptekkel játszik. Mindemellett egy pöcs, de ha nem lenne, valószínűleg nem is néznénk annyit.
Tehát akkor főzzünk helyit, főzzünk magyart - főzzünk túróval. A túró a magyar konyha ékköve, a sós túrógombóc pedig olajozott jeges lejtőn, hátszélben is maga mögé utasítja a nokedlit. De mit körítsen a túrógombóc? Gombás tejfölös csirkepaprikást, azt hát!
Nagyjából minden hozzávaló megvolt otthon, csak csirkecombért, meg gombáért kellett leszaladni a boltba, ráadásul, mivel kis háztartásunk egyik tagjának újra meggyűlt a baja a Mekdöncis Nemezissel (Malaszttal Teljes tudja, hogy kire gondolok), előkerült egy üveg búfelejtőnek szánt szekszárdi rozé is.

Hozzávalók a paprikáshoz:

3 egész csirkecomb
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
1 dl rozé (vagy egyéb búfelejtő bor)
1 paradicsom (kiskerti, nyár végén fagyasztottam le egy pár darabot kifejezetten pörköltízesítés végett)
1 zöldpaprika (ez nem volt eltéve, ki is kellett pengetnem ötven jó magyar forintot érte)
só, bors
25 dkg csiperkegomba
2 teáskanál fűszerpaprika
egy csipet kömény (még mielőtt a hajadat tépnéd, hogy a te anyukád nem így csinálja, szólok, hogy az enyém sem, viszont remekül harmonizál a pirospaprikával, érdemes kipróbálni - mármint a kömény, nem az anyám)
1 teáskanál liszt
1 dl tejföl

Nagyon finomra vágott hagymát sötét üvegesre párolunk a zsiradékon, hozzáadjuk a fokhagymát, pár pillanatig forgatjuk. Lehúzzuk a serpenyőt a tűzről, és hozzáadjuk a pirospaprikát és a köményt. Elkeverjük, visszatoljuk a tűzre, majd rátesszük a félbevágott, sózott-borsozott csirkecombokat. Körbepirítjuk a húst, felöntjük a borral, hozzátesszük a paprikát, paradicsomot. A felaprított gombát rászórjuk, megszórjuk sóval, borssal, a csipet köménnyel, és közepesen erős lángon készre főzzük. A húsdarabokat tányérra szedjük, és a tejföllel elkevert lisztet a léhez öntjük. Én eddigre már meglehetősen éhes voltam, és nem kevertem el jól a lisztet, ezért csomós lett, a fene egye. Egyet rottyantunk rajta, visszatesszük a húsdarabokat, és elzárjuk.
Csak szólok, hogy az a kevés rozé és a nedvesség, amit a gomba kiizzad magából szükségtelenné teszi, hogy vizet is adjunk a paprikáshoz, de ha nagyon sűrűnek tűnik a főzés végére, hát öntsd fel.

Miközben a paprikás fő, elkészítjük a sós túrógombócot.

Hozzávalók:

50 dkg túró
2 dl tejföl
2 ek rétesliszt
2 (3) ek zsemlemorzsa
1 teáskanál kapor
só
fehérbors

A túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük, Hozzáadjuk a réteslisztet és a zsemlemorzsát. Ha túl lágy, zsemlemorzsával, ha túl kemény, tejföllel javítunk az állagán. 2-3 cm átmérőjű gombócokat formálunk, majd folpackkal letakarjuk, és dolgunk után nézünk (kábé 20 perc, tehát amíg a csirke megfő).
Sós, forrásban lévő vízbe egyszerre 8-10 darabot teszünk. Időnként megrázogatjuk a fazekat, hogy a víz fenekére süllyedt gombócok ne ragadjanak össze. Mondhatnám, hogy 1-2 perc fövés kell a gombócnak, de nagyon jól nevelt - amint elkészül, felszáll a víz színére.
Csak az a dolgunk, hogy szűrőkanállal kiszedegessük egy tányérra, mellétegyünk egy darab csirkét, bőven megöntözzük a gombás szafttal, és fogyasszuk jó étvággyal.

Igen jó étel, helyi ízekre kíváncsi külföldi ismerőseinket el tudjuk vele bűvölni könnyen. Ha meg nem, itassuk le őket szekszárdi borral.