Finnországban annak idején hazautazásom napján valami káposztás-édeskés-húsos dolgot tett a tányéromra varjúszerű csereanyám, Aino. Én meg, elkönyvelve az ételt valami orosz beütésű tradícionális búcsú-bátorságpróbának, édesen mosolyogva megettem az egészet. Feltűnt ugyan, hogy a család miért figyeli árgus szemekkel minden mozdulatomat, de mivel akkorra már túlestem a külföldibosszantó finn kaják kipróbálásán, nem tulajdonítottam a nagy figyelemnek különösebb jelentőséget. Aztán amikor feltették a kérdést, hogy megfelelt-e a reggeli a magyar konyha előírásainak, kiderült, hogy az általam ajándékba vitt Gundel szakácskönyvből választották ki a székelykáposzta receptjét. Csak néhány apróságot helyettesítettek a receptben: tejföl helyett tejszínnel, köménymag helyett kardamommal, savanyúkáposzta helyett édeskáposztával készült el az étel. Kitaláltad, borzalmas volt. A finneknek viszont nagyon ízlett, azóta is rendszeresen készítik.
Ebből az esetből tanultam meg, hogy nincsen abban szégyen, ha egy kicsit a helyi lehetőségekhez igazítasz egy receptet, de ha egy mód van rá, a célközönség tagjai között ne legyen abból az országból senki, ahonnan az alaprecept származik.
Ilyen például az általam thaijellegű csirkének becézett étel is: Thaifölről származó, vagy akár a keleti konyhához bármit is értő ember a következő sorokat olvasva szívbajt kapna, rossz esetben két perc alatt itt sorakozna többszáz anyázós komment. De nem főzünk raccsolva: ha jó, akkor jó!
Könnyen beszerezhető hozzávalók:4 lebőrözött csirkecombfilé
1 csomó újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 piros és egy sárga kaliforniai paprika
1 marék zöldborsó (lehet friss is, fagyasztott is, ennek megfelelő időben tedd hozzá az ételhez)
Só, bors
Olaj (ha van földimogyoró-olajod, az a legtutibb, de napraforgóolajjal is jó. Mivel magas hőfokon játszunk, kerüld az olívaolajat, mert könnyen megég)
Többé-kevésbé utánajárós hozzávalók:
1 doboz kókusztej
Hüvelykujjnyi friss gyömbér
Mungóbabcsíra (elmaradhat)
2 evőkanál currypaszta (mindegy, hogy zöld, sárga vagy piros: a zöld a legenyhébb, a piros a legerősebb, de a zöld is nagyon erős)
Szójaszósz
Osztrigaszósz, halszósz (ha nincs, az sem baj)
1 evőkanál mogyoróvaj (főleg, ha nincs mogyoróolajunk - nagyon szép ízárnyalatot ad az ételnek, de vigyázzunk vele, mert nagyon zsíros, érdemesebb a leveses verzióhoz tenni csak, akkor is módjával)
Konyhai meditációba fogunk: az újhagymát felkarikázzuk, külön a fehér, külön a zöld részét. A csirkehúst és a paprikákat ujjpercnyi darabokra aprítjuk. A gyömbért, fokhagymát meghámozzuk és lereszeljük. A hozzávalókat külön tálkákba helyezzük, és gyönyörködünk. Közben eldöntjük, hogy levest, vagy ragut készítünk-e: a különbség 5-8 deci víz, illetve, hogy levesbetétként kínai tojásos dauerolt tészta, a raguhoz köretként rizs dukál.
Jó forró (majdhogynem füstölgő) olajhoz tedd hozzá az újhagyma fehér részét, pár perc pirítás után mehet hozzá a reszelt fokhagyma és gyömbér, majd két kavarást követően a currypaszta. Továbbra is erős lángon, folyamatos keverés közben pirítsuk-pörköljük egy pár percig, az sem baj, ha egy kicsit odakap, a később hozzáadott folyadékkal majd fellazítjuk, különben is, az a jó, ha képződnek az éhrhtékes pöhrhzsanyagok - azért ne égessük le. Adjuk hozzá a felkockázott csirkehúst, majd továbbra is nagy lángon, továbbra is folyamatos keverés közben süssünk körbe alaposan minden darabot (ha mogyoróvajjal játszunk, most tegyük hozzá). Öntsük fel a kókusztejjel (leveskészítés esetén itt jön még a bő fél liter víz), forraljuk vissza, majd kezdjük el fűszerezni. A currypaszta nem sós ugyan, de nagyon erős, ettől olyan érzésünk lehet, mintha már elég sós lenne, de erről nincsen szó. A szójaszósz és a halszósz sóforrás, az osztrigaszósz inkább édeskés. Ne felejtsük el, hogy a később érkező zöldségek inkább az édes ízt fogják erősíteni.
Továbbra is erős lángon, ragu esetében fedő nélkül főzd, a fagyasztott borsót a hús félfövésénél, a friss zöldségeket (ha friss a borsó, a paprikák, az újhagyma zöld része) az utolsó 5 percben tedd hozzá. Ha kész, ellenőrizd, szükség esetén egészítsd ki a fűszerezést. A babcsírát én csak akkor szoktam beletenni, amikor már el is zártam a tűzhelyet: maradékhőn elveszíti nyerseségét, de még ropogós, friss marad.
Még azok is nagyon szeretik, akik nem rajonganak a fűszeres ételekért, de szilveszteri buliban hajnal felé feltálalni a leghálásabb húzás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése