Kaszinótojás

Van mentségem a hiátusra: jó szokás szerint a karácsonyi sütögetés és főleg evészet után kellett egy kis idő, mire akár fényképen is ételre tudok nézni, de most eljött az idő, hogy sorra vegyem, mi is kerül ünnepekkor az asztalra.
Az első helyen természetesen a kaszinótojás áll - nem csak karácsonykor, de minden jeles ünnepen esszük, bár most, hogy egy biztonsági rést kihasználva kilenc tyúkot mészárolt le anyám állatkertjében valami görény (az állat!), majdhogynem szűkében voltunk a tojásnak. A kaszinótojáshoz pedig sok kell, mert a családi receptúrában a töltött tojás alól nem hiányozhat a franciasaláta, ahhoz pedig tartármártás kell, annak pedig majonéz az alapja, így okoz mindig kisebbfajta fejtörést, hogy mihez is kezdjünk a sok megmaradt tojásfehérjével. Tán utaltam már rá, hogy jóanyám igazi kulináris stratéga, egy konyhai Kaszparov, aki minden nagyobb lélegzetű főzést nullszaldósra hoz ki: soha semmit nem dob ki, minden maradékot felhasznál, és ha ritkán elő is fordul, hogy kisebb lelkesedéssel faljuk a főztjét, a kert végén lakozó állatsereglet (a gengszterszitkokat sziszegő libáktól a villámtól és fényképezőgéptől rettegő kutyán át a mindig három kölyökkel sompolygó macskáig) gondoskodik a bizonyíték eltűntetéséről.
Restellem ugyan, de nem tudok pontos hozzávalókkal szolgálni a recepthez, így az alábbi instrukciókat kéretik kritikával alkalmazni.

Hozzávalók:

A tartármártáshoz:
1 tojás sárgája
1,5 dl étolaj
1-2 teáskanál mustár
ízlés szerint: citromlé, só, fekete-, vagy fehérbors, cukor
2 dl tejföl

A mustárral elkeverjük a tojássárgáját, majd eleinte cseppenként, majd kicsit bátrabban adagoljuk hozzá az olajat, miközben folyamatosan, alaposan keverjük. A lényeg, hogy teljesen merev emulziót kapjunk a végén. Ha neadjisten elrontottuk, azaz túl hamar túl sok olajat tettünk bele, és hártyás-fátyolos rettenetet kaptunk, nem majonézt, ne csüggedjünk! Egy másik tálba fekete gyertyák fényénél áldozzunk fel egy tojássárgáját, és teáskanalanként erőteljes mozdulatokkal kavarjuk hozzá a megszentségtelenített förmedvényt. Amint újra egynemű az emulzió, még egy deci olajat keverjünk hozzá apránként, majd rebegjünk hálaimát, hogy ugyan dupla adag, de mégis majonéz lett a végén. Amint kész, ízesítsük citromlével (több kell bele, mint gondoljuk), keverjük hozzá a tejfölt, majd ízesítsük cukorral, borssal, sóval. Ha úgy érezzük, mustár hiányzik bele, hát uccu neki!
A tartármártásból tegyünk félre 1-2 evőkanálnyit a töltött tojás ízesítésére/a töltelék állagának javítására, a maradékba forgassunk bele főtt répát, borsót, kukoricát, felkockázott almát - van aki savanyú uborkát is aprít bele, vagy sajtot, esetleg, ha elsózta a tartármártást, főtt krumplival szépít: ahány ház, annyi franciasaláta-verzió, kísérletezzünk kedvünk szerint.

A töltött tojáshoz:
4 keményre főtt tojás (igyekezzünk a főzés első felében néhányszor megforgatni a tojásokat, hogy a sárgája a közepébe főjön, így könyebb lesz majd megtölteni)
1 szikkadt, tejbe áztatott, majd kifacsart zsemle
fél doboz olajos hal (mindegy, hogy milyen, érdemes azzal játszani, amit egyébként is szívesen megeszel)
só, bors, apróra vágott petrezselyem, avagy snidling
ha túl száraznak éreznénk a tölteléket, a félretett tartármártással, esetleg mustárral tudunk javítani a helyzeten

A kihűtött, megtisztított főtt tojásokat hosszában kettévágjuk, a sárgákat egy külön tálban villával, avagy kézzel összenyomkodjuk, hozzákeverjük a többi hozzávalót, hogy egynemű masszát kapjunk. Amennyiben nem szándékozod azonnal megtölteni a tojásfehérjéket a krémmel, érdemes mindent alaposan letakarni folpackkal, mert a kiszáradt tojásfehérje könnyen szakad. A töltögetés mehet egyszerűen kanállal, vagy valami csillagcsöves habzsákot is előkaphatsz, aztán a végén díszítheted olajbogyóval, kaviárral, pirospaprika-krémmel.
A franciasalátát oszlasd el egy salátástál alján, majd helyezd rá a megtöltött tojásokat.