2018. február 25., vasárnap

Puncs-szelet (Erzsi néni-féle)

Receptrestaurációs projektünk újabb állomásához érkeztünk: a nagymamai örökségből kimásolt receptek közül ez adott a legtöbb okot a fejvakarásra, sőt, kétszeri nekifutásra sikerült csak összehozni.

A duplán merített sárgás papírlapon ugyanis eredetileg csak ez állt:


Vattafak?! Az még hagyján, hogy a tészta leírásából hiányzik a liszt, de nagyanyáinknak tojás-egyensúlyra való törekvése sem teljesül, amikor a krémhez felhasználandó három tojássárgáját a mázban nem fehérje követi, arról nem is beszélve, hogy még gőz fölött is lehetetlen tojássárgájából habot verni. A krémhez meg ízlés szerint cukor?! Hát ez nem így működik kéremszépen, a krém struktúrájához kelleni fog egy bizonyos mennyiségű cukor még akkor is, ha már túl édesnek éreznéd.

Első körben 15 dkg lisztet adtam a tésztához, és a mázat tojásfehérjével oldottam meg. Ez alkalommal négy tanulságot vonhattunk le a kísérletből:
1) A tészta nagyon száraz és morzsalékos lett
2) A puncsízű pudingpornak szemlátomást semmi jelentősége (sem ízben, sem színben nem maradt nyoma a tésztában)
3) A gőz fölött kemény habbá vert tojásfehérje működött ugyan, de elkövettem azt a hibát, hogy nem hagytam megszáradni az elkészült sütemény tetején, ami sok bosszúságot okozott, amikor megpróbáltam felszeletelni
4) Akármilyen balsikernek is könyveltem el ezt a próbálkozást, az irodai konyhában a meghirdetést követő negyedik óra végén már csak pár morzsa maradt belőle.

Második próbálkozásra kihagytam a lisztet, viszont pár csepp piros ételfestékkel igyekeztem megerősíteni a pudingport. Mindemellett a mázban meghagytam a tojásfehérjét, mondván, hogy ha ebben a kérdésben is tévednék, akkor legfeljebb nekifutok még egyszer. Úgy tűnik, a számításom bevált, mert  fele annyi idő sem kellett ahhoz, hogy elfogyjon.


Tészta
Légkeveréses 175 fokon 20-25 perc

Hozzávalók:
6 tojás sárgája és fehérje különválasztva: könnyebb ezt akkor megtenni, amikor a tojás még hideg, viszont miután a szétválasztást elvégezted, várj, amíg szobahőmérsékletre nem melegszik, így a tojáshab tartósabb lesz, és a sárgájával is könnyebb a dolgod)
21 dkg kristálycukor
1 csomag (4 dkg) puncsízű pudingpor (a recept 3 dkg-t ír, de a standard méretű csomagban négy van - hat tojásra a plusz egy dkg nem akkora különbség)
1 csipet só, borkősav, vagy pár csepp citromlé
2-3 csepp piros ételfesték - ha élénk rózsaszín tésztát szeretnél

A cukrot minden különösebb méregetés nélkül mindhárom bázisösszetevőhöz felhasználhatod:
A tojássárgája kapja a cukor nagyját, gépi habverővel addig bántsd, míg halványsárgára nem váltott a színe és a cukorszemcsék nagy része feloldódott. Ehhez cseppentheted hozzá az ételfestéket.
A pudingpor is kap 1-2 evőkanállal, hogy a finom porszemcséket fellazítsa, így ne kelljen csomósodás miatt aggódnod.
1-2 evőkanállal kaphat a tojásfehérje is, hogy a felvert hab szerkezetét stabilizáljuk vele.

Az így előkészített bázisokat a fehérje felverése után lazán, de alaposan összeforgatod, majd sütőpapírral bélelt standard nagytepsiben (40*34 cm) 22 percig sütöd. Mivel minden sütő egy kicsit más hőmérsékletet produkál, legyen elég annyi, hogy minimum 20 percig süsd. A tészta lisztet nem tartalmaz, így a tűpróba sajnos nem lesz megbízható. Ha belátsz a sütődbe, megijedhetsz attól, hogy akár egy arasznyira is megdagad a tészta sütés közben, de ne aggódj, miután kivetted, szépen lelapul az egész.
Miután a tészta elkészült, hagyjuk teljesen kihűlni, majd egyenletesen befedjük az alábbi krémmel:

20 dkg szobahőmérsékletű vaj
30 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor, vagy 1 tk kivonat
3 tojás sárgája
1/2 dl rum
Ha a krémet túl merevnek éreznéd, 1-2 teáskanál tejjel lazíthatsz rajta; addig verd, amíg a cukor teljesen fel nem olvad.

Miután a krém rákerült a tésztára, tedd hűvös helyre, egyrészt, hogy megnyugodjon, másrészt, hogy elég hideg legyen ahhoz, hogy ha a meleg mázat rákened, ne olvadjon meg a krém:

3 tojás fehérje
25 dkg kristálycukor
1 csipet só, borkősav, vagy pár csepp citromlé 

Egy akkora fém vagy üvegtálat használj, hogy kényelmesen elférjen egy forróvizes lábas tetején - annyi vizet tegyél bele, hogy meglegyen az egyenletes, de alacsony intenzitású forrás, viszont a habverő tál ne érjen a vízbe.
A habot legalább addig verd, míg az összes cukorszemcse el nem tűnik (ezt úgy tudod ellenőrizni, hogy időről-időre két ujjad közé csippentesz egy kicsit a habból). Ne félj attól, hogy esetleg túlvered: a cukor és a hő nagyon stabillá teszik a habot.
Miután elkészült, hagyd egy pár percig hűlni, majd oszlasd el a megkrémezett tészta tetején. 
Pár órán, vagy akár egy éjszakán át hagyd száradni, így éred el, hogy az elkészült süteményben négyféle textúra versenghessen egymással: a tészta zselés-szivacsos, a krém krémes, a máz felső rétege roppan, közvetlenül alatta pedig ragacsos - kell is ez a baráti versengés, mert ízre csak az édes mérkőzik az édessel.
Bevallom, nem fogom ezt a receptet a kedvenceim közé besorolni, mert a relatíve magas macerafaktor mellé több ízre lenne szükségem. Gyerekzsúrra lehetne ez tökéletes választás, mert színes, édes, és már akkor is összemaszatolod vele magad, ha ránézel - ez esetben a rumot azért hagyd ki belőle, meg az ételfestéknél is ügyelj arra, hogy alkoholmenteset használj.


2018. január 20., szombat

Nagymama-féle márványos tetejű


Karácsonykor az van nálunk szokásban, hogy van egy kiscsaládos karácsony, amin közvetlen hozzátartozók vesznek részt, meg a nagycsaládos, ahol az apai ág gyűlik össze. Hogy ne kényszerüljön senki újabb hitelt felvenni - mert nagy a család, legutóbb kevesen voltunk, tizenheten! - húzással oldjuk meg az ajándékozási kérdést: aki jön, az feliratkozik öcsémnél, aki valami szupertitkos algoritmus segítségével összepárosítja a neveket.
A szabály csak annyi, hogy lehetőleg saját magad készítsd az ajándékot és/vagy vicces legyen - így történhetett meg például, hogy apámtól nagynéném vasalást kapott ajándékba, Szemike nem is volt rest, a buli kellős közepén felállította a vasalódeszkát, apám meg kivasalt három szekérderéknyi ruhát (és még csak nem is morgott!). A kreatívabb családtagok rajzot, dalt, verset ajándékoznak, az orvos unokatesótól MRI-kupont kapott a szerencsés tavaly, a magamfajta meg bonbont csinál, vagy karamellkrémet.
Egyik karácsonykor Panka unokahúgomtól kaptam gyönyörű ajándékot: százéves textildarabbal fedett be egy mappát, és abba gyönyörű kézírásával nagyanyám recepteskönyvéből másolt ki süteményrecepteket. Most végre megérett rá az idő, hogy megcsináljam ezeket (is).

Az teszi ezt a kezdeményezést igazi kalanddá, hogy a nagymama-féle receptekre jellemzően csak a hozzávalók szerepelnek a lapon, az elkészítésre vonatkozó instrukciók pedig inkább bosszantóak, mint hasznosak: "a tésztát összeállítjuk", "ízlés szerint", "készre sütjük" - de hogy mennyit, milyen technikával, hány fokon, meddig, azt a nagyszülői logika szerint igazán tudhatná mindenki!

Következzék tehát az első kísérlet receptje - maradtak kérdések (összesen 20 szó utalt az elkészítés módjáról, kicsit olyan volt, mint egy kirakóst úgy kirakni, hogy nem látod a képet) de így is nagyon finom lett!

Mézes piskóta
180 fokon (légkeveréses 175) 20-25 perc

Hozzávalók:

6 tojás sárgája és fehérje különválasztva: könnyebb ezt akkor megtenni, amikor a tojás még hideg, viszont miután a szétválasztást elvégezted, várj, amíg szobahőmérsékletre nem melegszik, így a tojáshab tartósabb lesz, és a sárgájával is könnyebb a dolgod)
25 dkg kristálycukor
3 ek méz (a kézzel írott receptek átkaként hozzám már úgy került, mint "3 ek víz", de a Mézes piskóta meghatározás segített helyrerakni)
1 csipet só, borkősav, vagy pár csepp citromlé (jól sejted, tojáshabot verünk)

15 dkg liszt
10 dkg darált dió
1 csomag sütőpor (12 g)
1 nagy csipet só

A száraz hozzávalókat (liszt, darált dió, sütőpor, só) elkeverjük, félretesszük. 

A tojássárgákat a cukorral és a mézzel addig keverjük, míg halványsárgára nem vált a színe, és a két ujjunk között egy cseppet elmorzsolva már nem érezzük a cukorkristályokat.
A tojásfehérjét a csipet sóval, borkősavval vagy pár csepp citromhéjjal kemény habbá verjük. Ha kételkednél a képességeidben, nyugodtan verj hozzá 1-2 evőkanál cukrot, hogy az is segítsen a hab stabilizálásában.

A felvert tojáshabhoz 2, maximum 3 adagban felváltva hozzáforgatjuk (nem kever, lapoz!) a tojássárgájás-mézes, illetve a száraz hozzávalós keveréket.

40*34 cm-s nagytepsiben (a sütődhöz kapott mélyebb fajta) tűpróbáig sütjük. A hozzáadott méz és dió miatt sötétebb lesz, mint egy piskóta, ne ijedj meg: legalább húsz percig süsd az első tűpróbáig, addig ne nyisd ki a sütő ajtaját.
Miután elkészült, teljesen hűtsd ki.

Vaníliás főzött krém

Hozzávalók:

25 dkg szobahőmérsékletű vaj (a recept ugyan margarint ír, de ne már...)
20 dkg porcukor
2 csomag vaníliáscukor (vagy még inkább 2 tk kivonat)
5 dl tej (az sem baj, ha teljes, az sem baj, ha sovány)
5 dkg (evőkanál) liszt

A tejjel és a liszttel sűrű krémet főzünk: a tejben keverd el a lisztet, és addig főzd, amíg az első forrásbuborékok meg nem jelennek (a mélyről jövő blubb-placcs). Hogy elkerüld a csomókat, nyugodtan kavarj a liszthez egy evőkanál cukrot: a kristályok segítenek szétütni az egymáshoz tapadt lisztszemcséket. Ha ez sem segít, az elkészült krémet nyugodtan támadd meg egy botmixerrel.
Ha a krém elkészült, úgy folpakkozd le, hogy az hozzáférjen a krémhez, majd hűtsd ki teljesen. Nagyon fontos, hogy teljesen kihűtsd, mert a cukorral kikevert vajhoz fogod hozzákeverni, és ha még meleg, a megolvadt vajdarabkáktól "kipelyhesedik" a krém. Mivel a végén csokimázzal borítjuk be az egészet, ez nem lenne akkora tragédia, de legyen benned annyi büszkeség, hogy akkor is a tökéletesre törekedsz, amikor nincs különösebb látszatja.

A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral és a vaníliával addig kavarjuk, míg a cukorszemcséket már alig érezzük két ujjunk között. Az esetlegesen még el nem olvadt cukorkristályokkal majd elbánik a tejes-lisztes krém, amit 2-3 részletben adunk a vajas keverékhez, és homogén állagúvá dolgozzuk.

Csokimáz

Hozzávalók:

10 dkg kristálycukor
3 dkg kakaópor (ne a zsírszegényt, ha egy mód van rá)
3 ek víz
5 dkg vaj

Kis lábasban folytonos keverés közben addig melegítjük, míg a vaj és a cukor elolvad.
Megjegyezném, hogy ez a recept gyönyörű, sűrű, fényes csokimázt ad, érdemes más süteményeknél is felhasználni.

Összeállítás:
A főzött krémet a kihűlt mézes piskótán egyenletesen szétosztjuk.
A csokimáz a fenti mennyiségekkel elég ahhoz, hogy a krémet teljesen elfedje, de ha márványosságra vágysz, egy evőkanál segítségével balerina-mozdulatokkal hintsd szét a süti tetején, esetleg egy fogpiszkálóval vagy késsel erősíthetsz a mintán.

Tapasztalatok:
Nagyon finom!
Nagy adag, akár 70-75 darabot is kihozhatsz belőle (attól függően, hogy a levágott süteményszéleket hadizsákmánynak tekinted-e)
A krémet akár 2 nappal előre elkészítheted: felhasználásig hűtőben tárold, majd szobahőmérsékleten kezdj el vele dolgozni. Nem árt, ha átkevered, hogy könnyíts rajta egy kicsit.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...